A szeretet virága

 

Én úgy képzelem el a szerelmet, mint egy virágot. Egy gyönyörű virág, erőteljes, színes és illatos.

Ez a virág, odakint a szabadban, teljesen megörvendeztet. Nem bírsz betelni vele, naphosszat gyönyörködnél benne, ezért talán úgy döntesz, hogy leszakítod és magaddal viszed, hogy veled maradjon. Ám hiába teszed szép vázába, friss vízbe…ez a virág így gyorsan elhervad. Mert megfosztották a földtől, a naptól, az esőtől…ami számára a szabadság. És ahelyett, hogy újra és újra kivirágozna odakint, így többé már nem fog. Mert leszakították, bezárták, abban a hiú reményben, hogy így majd több boldogságot ad. De a virág már nem kapott több törődést, sem gondoskodást, egyszerűen csak bezárták. Így nem tud tovább szabadon nőni, fejlődni, illatozni, újra kivirágozni.

A virágot hagyni kell, had növekedjen, virágozzon, ragyogjon a napfényben. Mi gondoskodhatunk róla, megöntözhetjük, táplálhatjuk és akkor ez a virág egyre nagyobbra nő majd, újra és újra kibontja szirmait nekünk, és megajándékoz csodálatos illatával és felemelő szépségével.

Épp ilyen a szerelem is. Nem zárhatjuk be, nem foszthatjuk meg a szabadságától, mert megszokottá, szürkévé válik, és végül elmúlik. A szerelmet hagyni kell szabadon kibontakozni, mert így ajándékoz meg a legörömtelibb és legszebb pillanatokkal minket.

 A szeretet a legfontosabb – ápolni kell, táplálni, hogy növekedjen bennünk, és elárassza lelkünk boldogsággal.

Benned is él egy ilyen virág. A szeretet virága. Engedd hát, hogy szabadon kibontakozzon, és beragyogja egész lényedet!